A lány is rádöbbent, hogy elsősorban magát zárta be, s nem a két pasit ki, s előbb-utóbb valami kiutat kell találni. Egyetlen rést, amin elmenekülhet… A „rés” gondolatától majdnem felnevetett, hiszen a pasik is éppen arra vágynak, szemmel láthatólag betömnének egyszerre kettőt is.
– Legalább lakna itt valaki! – fohászkodott, bár a tanya nem úgy festett, mintha mostanában élet lett volna a döngölt falak között.
A haverok karnyújtásnyira, az üveg túloldalán, látszólag türelmesen húzogatták a farkukat. Mátyás is ledobta a ruháját, és már a golyóit is masszírozgatta.
– Mindjárt elkezdi a saját seggét simizni – gondolta a lánykárörvendően. – Kiverhetnék maguknak!
Nem volt még hasonló szituációban, így nem tudta, hogy mire számíthat, de sejtette, hogy a két férfi nem az autó üvegére fogja spriccelni a nedveit. Talán, ha levetkőzne…?
Az autó belseje úgyis kezdett már elviselhetetlenre melegedni, megért egy próbát: Felülről levetkőzött, majd kibújt a melltartójából is. Két sóvár szempár tapadt a bimbóira!
– Közéjük verném! – nyilatkozta nagyhangon Mátyás.
Kálmán gyorsított a húzogatáson.
A lány sikerként értékelte a látottakat, ezért a következő pillanatban már meztelenül ücsörgött.
– Mutass pinát! – kérte parancsolóan Kálmán, és felnyögött, amikor a lány feltérdelve az ülésre, s amennyire lehetett, széttett lábbal nézett ki az ablakon. – Fordulj!
A lány készségesen megfordult, és megpróbált a lába között hátranézni. Nem sikerült, ezért – a hatásfokozás érdekében – hátranyúlva, ujjaival széthúzta a punciját.
Érezte, hogy száraz, mint a tapló, de biztos volt benne, hogy ez csakis őt zavarja. A pasik egy bizonyos ponton túl nem foglalkoznak ilyen apróságokkal, csak dugnak, ahová lehet…
Kálmán elégedetten morgott.
Fel sem tűnt, hogy távolabbról is morgás hallatszik, s csak akkor figyeltek fel a sebesen közelgő égzengésre, amikor port kavargatott a szél.
A lány aggódva nézte a farkakat, és elképzelte őket porosan a szájában. Megrázta magát, elhessegetve a rémlátomást.
Ekkor óriáscseppekben eleredt az eső, és a szél földig hajlította a fákat.
A hirtelen támadt esti sötétségben a lány automatikusan nyúlt az ajtókilincs felé, de a végső milliméter előtt visszafordult. – Ha ezek itt közrekapnának! – Elképzelte magukat a szardíniás-dobozban, összepréselődve.
Mátyás az eső elől bedobta a ruháját az autó alá, Kálmán az ablak résén igyekezett betömni, ám a megduzzadt folyóként ömlő zápor elől a lány időközben feltekerte.
A helyzet mind komikusabbá vált: a két férfi úgy nézett ki, mint akik most úszták le a négyszáz métert, miközben…
– A faszuk meg áll! – húzta el a száját a lány.
A zivatar amilyen gyorsan érkezett, máris a távolban csapkodott.
– Nem volt annyi eszük, hogy beszaladjanak a házba – pillantott a lány a tanya felé.
Elkerekedett a szeme: a lakatlannak tűnő épületből a vihar zaja egy bácsikát csalt elő, aki úgy pislogott körbe-körbe, mint aki valamiféle magyarázatot vár a világtól, s nem érti, mit keres ezen a bolygón. Amikor észrevette az autót a két meztelen férfi társaságában, bambán visszatotyogott a házikóba, majd újra megjelent, ezúttal egy vedlett ülőkét tartva bizonytalan karjai között. Ráült a hokedlire, és próbálta megérteni az eseményeket.
Mátyás rendületlenül húzgálta a falloszát, Kálmáné anélkül is követelőzőn meredezett.
A lány egy pillanatra azt hitte, hogy a vihar megszűntével és az öregúr színrelépésével megváltozott valami. Mosolyogva nyitotta ki a kocsi legközelebbi ajtaját, s mint egy jó tréfa után, ártatlanul nézett fel a férfiakra.
A következő pillanatban egy durva kéz kirántotta az ülésről, egy másik derékszögben megdöntötte a testét, s miközben az elillanó mosoly nyomán ajkait szélesre feszítette egy behatoló fallosz, hátulról égő fájdalmat érzett