Egyszer volt hogy,egy csendes kisvárosban élt egy lány, Laura. Laura egy okos, eleven lelkű és független szellemű gyermek volt. Azonban volt egy dolog, amit soha nem tudott megbocsátani: a szomszéd fiú, Dave jelenlétét. Dave akkor 16 éves fiú voltMég az óvodában kezdődött az ellenségeskedés közöttük, és az évek során csak elmérgesedett. Laura mindig is úgy gondolta, hogy Dave csak bosszantani akarja őt. Mindenhol ott volt, ahol ő volt, és minden alkalommal megtalálta a módját, hogy felidegesítse. A suliban is folyton ott lebegett körülötte, mosolyogva és tréfákat űzve vele. Laura nem értette, miért veszélyezteti folyamatosan a nyugalmát. Az idő múlásával azonban Laura észrevette, hogy Davenek van néhány különleges tulajdonsága. Őszintén érdeklődött a világ iránt, és mindig ott volt, hogy segítsen a tanulásban. Nem volt nehéz észrevennie, hogy Dave rendkívül tehetséges művész, és lenyűgözte Laura, amikor látta a rajzait. Lassan rájött, hogy Dave nem egy gonosz fiú, aki őt szórakoztatni akarja, hanem egy egyszerű srác, aki megpróbálta kifejezni önmagát. Egy nap, amikor Laura egyedül sétált a parkban, Dave hozzá lépett. Laura már készült felüvölteni és eltávolítani Davet, de valami megváltozott. Dave félénken mosolygott, és egy kézzel készült rajzot nyújtott át neki. Ez volt az első alkalom, hogy Dave valami személyest adott Laura-nek, és ez megérintette a kislány szívét. A rajz egy gyönyörű tájat ábrázolt, amin két fiatal állt egymással szemben, a kezüket nyújtva. Laura rájött, hogy a rajz Dave által jelképezett üzenet volt: "Barátok lehetünk?" Laura-nak a szíve megenyhült, és megértette, hogy Dave nem volt ellenség, hanem csak egy magányos fiú, aki barátságot keresett. Ezután Laura és Dave elkezdték felfedezni egymás érdeklődési területeit,és ezzel egymást is. Laura segített Davenek felfedezni az irodalom világát, és Dave beavatta Laurát a művészet rejtelmeibe. A rajz egy gyönyörű tájat ábrázolt, amin két fiatal állt egymással szemben, a kezüket nyújtva. Laura rájött, hogy a rajz Dave által jelképezett üzenet volt: "Barátok lehetünk?" Laura-nak a szíve megenyhült, és megértette, hogy Dave nem volt ellenség, hanem csak egy magányos fiú, aki barátságot keresett. Ezután Laura és Dave elkezdték felfedezni egymás érdeklődési területeit. Laura segített Davenek felfedezni az irodalom világát, és Dave beavatta Laurát a művészet rejtelmeibe. Ahogy Laura és Dave egyre több időt töltöttek együtt, felfedezték, hogy több közös érdeklődésük van, mint azt valaha is gondolták volna. Mindketten szerették a természetet, a zenehallgatást és a csillagok figyelését az éjszakai égen. Elkezdtek kirándulni a közeli erdőkbe és felfedezni a természet csodáit. Mindezek az élmények közelebb hozták őket egymáshoz. Egy este, amikor Laura és Dave a tóparton üldögéltek, Laura hirtelen elmosolyodott. Dave érdeklődve nézett rá, majd megkérdezte: "Mi az, Laura? Miért mosolyogsz?" Laura arcán piros szín jelent meg, miközben a szemei mélyen Davidéba néztek. "Dave, azt hiszem, valami furcsa történik velem," suttogta. "Azt hiszem, belédszerettem." Dave meglepetten nézett rá, majd boldogan elmosolyodott. "Én is szeretlek, Laura," vallotta be. "Már régóta érzem, de féltem megmutatni az érzéseimet, mert tudtam, hogy mennyire ellenséges voltál velem." Laura megragadta Dave kezét, és mosolyogva azt mondta: "Bocsáss meg nekem, hogy ennyire zárkózott voltam. Most rájöttem, hogy te vagy az, akivel igazán boldog vagyok." Ezután Laura és Dave szorosan egymáshoz simulva ültek a tóparton, és átadták magukat a szerelmes érzelmeknek. A szívük dobogott, amikor egymásra néztek, és a pillantásaik árulkodóbbak voltak, mint bármely szó. A szerelem, amelyet a korábbi ellenségeskedés és félreértések kötöttek össze, most egy erős és őszinte kapcsolatot teremtett köztük. Laura és Dave együtt folytatták az utazást az életben, és mindkettejük szívében örök szerelem égett. A korábbi gyűlölet helyét a mély szeretet és megértés vette át, és mindketten tudták, hogy egymás nélkül nem lennének teljesek. Laura és Dave tudták, hogy az ő szerelmük egyszerre volt kezdet és végtelen, mely átívelt az időn és az életen át.