Józsi a becsületes nevem, Kovács Józska, faluban élek. Hatvanhárom éves vagyok, elvált.

A feleségem pár éve elhagyott, mert nem tudtam kielégíteni. Hát már nekem nem nagyon áll fel a bránnerem, megmondom ahogy van.

Tegnap történt, hogy a Katika, aki hordja az ebédet, meghozta a kaját. Gömbölyű asszonyka, csinosan öltözik, szereti a kötött rövid ujjú fölsőket és a hozzáillő szoknyát. A cipője kényelmes, a harisnyája vastag. Olyan menyecskés, nekem anyámat juttatja az eszembe.

Katika bejött hozzám, én pont vécén voltam, ezért bekiáltott nekem, hogy megvan az ebéd, akkor ő megy. Mondtam neki maradjon, és igyunk egy kávét.

- Felteszem Józsim! - bekiabált nekem.

Mire kimentem már ott volt a jó meleg kávé, ittunk mind a ketten. Katinak mély kivágású volt a felsője, és én néztem milyen nagyok a dudái. Véletlenül kiesett a kezemből a csésze, és a kávé a nadrágomra ömlött.

- Vegye le, majd én kitakarítom.

Levettem, ő meg a csap alatt kimosta. Utána az alsómra nézett és lihegve azt mondta, szép a férfiasságom. Megmondom, kicsit merevedésem lett, mert a Katika olyan formás.

Egyszerre csak azt hittem a mennyekbe kerültem, Katika letérdelt elém és bevette a szájába a farkamat. A szőröm már gyér és szürkés-fehér, a golyóim ráncosak, de a Katika úgy nézte, hogy szépnek éreztem. Szívogatta, görgette a kövér tenyerei között, és addig szívta, míg el nem élveztem.

Jövő héten megint főz majd kávét, azt mondta. Várom, vettem a piacon egy új alsót is, Katikának meg egy olcsó kitűzőt, meg egy lengyel kölnit.