Gábor már-már túltette magát Krisztin, de az élete sok mindenben változott… Éppen az ágyán feküdt, amikor megszólalt a telefonja.

- Tessék? Kérdezte kicsit fáradtan.

- Szia! Itt Kriszti! - Gábort ez a néhány szó hidegzuhanyként érte. Ez a hang egykori egyetlen szerelmének a hangja volt. Ahogy ez tudatosult benne, gyenge remegés öntötte el a hasát, és az összes zsigerét.

- Szia…! Ööö… Mi van veled?

- Semmi! Csak gondoltam felhívlak. Mondta a lány, mintha ez teljesen természetes lenne.

- Az jó!

- És… és, hogy vagy? - Kérdezte Kriszti, majd egy kis mellébeszélés után kibökte, hogy:

- Lenne kedved dumcsizni egyet valamikor?

- Hát persze! - Majd megbeszéltek egy randit másnapra, és letették a telefont

Gábort a beszélgetés után ellentétes érzések töltötték el az elmúlt pár perccel kapcsolatban. Ez a lány volt élete nagy szerelme, akivel úgy gondolta, hogy majd együtt megváltják a világot… De Kriszti nem így gondolta. Egy darabig benne volt a nagy szerelem eljátszásában, de utána elkezdett többre, és újra vágyni, és végül az ő kapcsolatuk is 3 hónapja a „legyünk barátok” szófordulattal ért véget, és majdnem a Gábor életével is. Másnap iskola után Gábor elindult a belváros felé autójával, hogy felvegye Krisztit, és egy jót beszélgessenek. Úgy gondolta, ez a három hónap elég volt ahhoz, hogy már teljesen megbékéljen a történtekkel, és hogy már semmit ne várjon a ma délutántól. Az autó megállt egy kertes családi ház előtt, majd kis idő múlva kijött Kriszti, és elindultak.

Az első lámpánál a fiú végigmérte egykori barátnőjét, és szomorúan vette tudomásul, hogy még mindig gyönyörűen virágzik, de ezt a szépséget már nem ő élvezheti. Ezen egy pillanat alatt elszomorodott, majd újra vidám lett, ahogy arra gondolt, hogy ennek vége, és a szomorúsága nem old meg semmit. Élvezni akarta a nap hátralévő részét úgy, hogy azt olyan ember társaságában tölti, akit utálnia kellene, de akinek mégis meg tudott bocsátani. A kávézóban az általános időjárási, iskolai, és továbbtanulási kérdések mellett megbeszélték egymás magánéletét is. Jobban mondva csak a Krisztiét, mert Gábornak a lány után még nem sikerült újra megnyílnia egy párkapcsolatra. Megbeszélték azt is, hogy hazafelé Gábor beugrik hozzájuk, és megnézi a szalagavatóról készült videót is.

- Ülj le, mindjárt megkeresem. Hozzak valamit inni?

- Kösz nem. Ittam két teát. Rémlik?

- Hát persze. Én figyelek rád! -mondta Kriszti, és egy széles mosolyt küldött Gábor felé.

Néhány pillanatig mosolyogtak egymásra, amitől Gábornak újra megdobbant a szíve, és elkezdett titokban reménykedni. Olyan titokban, hogy még magának sem merte bevallani, mire is gondol, de érezte, hogy a „nagy szerelmét” most vissza tudná hódítani. A lány elindította a videót, majd a fiú mellé ült, és onnan kommentálta a látottakat. A keringőnél, amiben először tűnhetett volna fel Kriszti, kivette a Gábor kezéből a távkapcsolót, és elkezdte tekerni a szalagot. Mikor Gábornak leesett, hogy a lány miért csinálta, hirtelen lecsapott a lány kezében lévő távirányítóra és elkezdte visszatekerni a filmet a tánc elejéig. Ezután Kriszti akarta visszaszerezni az irányítás lehetőségét, míg végül már nem is a film lett a fő téma, hanem, hogy ki győzi le a másikat. Játékosan birkóztak, mindaddig, amíg egyszer csak a kanapén egymással szembe kerültek. Mélyen egymás szemébe néztek, és bár Gábor érezte, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie, lágyan megcsókolta a lányt. Kriszti azonnal átölelte a fiú nyakát, és rövid ideig forrón egymásba fonódtak. Mikor elszabadultak egymás karjaiból, Gábor viccesen felemelte a megkaparintott távkapcsolót, és megjegyezte:

- Én nyertem!

- Hülye! Mondta Kriszti, és még az előbbinél is hevesebb csókolózásba kezdtek.

A fiú boldogságot érzett. Boldog volt, hogy újra egy olyan lányt tarthat a karjaiban, akit szeret, és, hogy olyan lány karjaiban van, aki szintén szereti. Hirtelen értelmet nyertek Kriszti cselekedetei, hogy miért és hogyan reagált a fiú hódítási kísérleteire. És érezte, hogy ha lehet, még boldogabb, mint annak idején volt. Úgy gondolta, újra a nyeregben van, és megállíthatatlanul tört égi magaslatokba a boldogságérzete. Kriszti mélyen a Gábor nadrágjába nyúlt, és érzékien kezdett újra ismerkedni a már ismerős testtel. Pillanatok alatt lerángatta az inget és a szövetnadrágot a fiúról, és megnyugtatóan, lelassult tempóban, szeretetteljesen simogatta a már kissé nyirkos felsőtestet. Gábor, ahogy érezte a kecses kéz forró érintését, arra gondolt, hogy már nem is akarja magáévá tenni a lányt. Úgy érezte, túljutott ezeken az állati ösztönökön, és, hogy sokkal többet jelent neki ez a dolog egy szexuális együttlétnél. Forró boldogságban úsztak néhány percig, egymást simogatva és csókolgatva, majd Gábor érezte, hogy Kriszti többre vágyik, és villanásnyi idő alatt átfutott az agyán a régmúlt. Olyan pillanatok jutottak eszébe, amikor korábban szeretkeztek. Eszébe jutottak az éppen a szájára tapadó ajkak. Azok a szalag alakú formás telt ajkak, és hogy milyen érzés volt, amikor a férfiasságát fogták körül, és forró csókokkal árasztották el a beteljesülésig…

Gábor újból kívánta Krisztit. Érezni akarta a lehető legjobban a közelségét. A lányban akarta érezni magát. Ahogy visszatért a valóságba, azonnal lesegítette a lány felsőjét, és most ő kezdte el a lány felsőtestét elhalmozni csókokkal. Kriszti hátradőlt, és élvezte a kis előjátékot. Mikor Gábor az érzékien égbe meredő mellekhez ért, Kriszti kicsit előre hajolt, és kikapcsolta a melltartóját. Ezen egy pillanatra elmosolyodtak, mert Gábornak sosem volt erőssége ez a dolog. Gábor hosszasan időzött a melleknél, mert tudta, hogy a lány ezt mennyire szereti, és ő is szerette izgatni a finom kis halmokat. Ezután haladt tovább lefelé. Kigombolta a lány nadrágját, a derekát átsegítette a formás fenéken, és végül az asztal mellé dobta azt. A végletekig fokozta a kedvese feszültségét azzal, hogy először a nőiesen puha hasat, majd a két gyönyörű combot csókolgatta végig a lány érintésre vágyó szemérme felé. Mikor már érzéki sóhajokat hallott, és érezte a vállába mélyedő körmöket, továbbment. Levette a szerelme bugyiját, és egy forró, nedves kirándulásra indult. Kriszti egy kis idő után megkérte Gábort, hogy feküdjön most ő a hátára. Gábor nem értette mi történt.

- Rosszul csináltam valamit? – kérdezte elfúló hangon

- Nem, csak szeretném, ha előbb én okozhatnék neked örömöt. - mondta Kriszti, és kivette az alsógatyából a már fájdalmasan megduzzadt hímtagot. Néhány kézmozdulat után megnyalta a lilás rózsaszín lüktető makkot, majd a forró, szalag alakú érzéki szájával körbefogta, és ritmusos nyelvjátékba kezdett.

Gábor érezte, hogy a látóhatár beszűkül, és már csak arra tudott gondolni, hogy mikor fogja egész falloszát a nője forró nedves szájában érezni. Kriszti mikor érezte, hogy Gábor már nem bírja sokáig, elengedte „áldozatát” és arra kérte a fiút, hogy forduljon kicsit a testével úgy, hogy a két lábával két oldalról közrefoghassa. Gábor félig ülő helyzetbe emelkedett, és Kriszti ráült ölére, és magába irányította az ágaskodó hímtagot. Abban a pillanatban, amikor beléhatolt, mindketten becsukták szemüket, mélyet sóhajtottak, majd mikor újra egymásra pillantottak, szerelmesen megcsókolták egymást. Nem tartott sokáig, amíg Gábor elérte az orgazmust. A lány leült mellé a kanapéra, és átölelte boldogan. Bár Krisztinek nem volt orgazmusa, mégis örült neki, hogy Gábornak örömöt okozhatott. Úgy döntöttek, nem folytatják a dolgot, mert már bármikor hazaérhetnek a szülők, hanem holnap, pénteken, újra találkoznak. Kriszti nővérének lesz névnapja, és a családi összejövetel után kisebb baráti házibuli lesz, amiről senkinek nem fog feltűnni, ha lelépnek.

Pénteken 4-kor érkezett meg Gábor a ház elé. Éppen be akart csengetni, amikor a lányok apja kinyitotta a nagy vaskaput, és kicsit meglepődve nézett a fiúra.

- Szia! Régen láttalak.

- Igen… régen voltam erre.

- Menj be, a konyhában vannak a többiek.

- Jó. Megtalálom őket. - Ahogy Gábor belépett az ajtón, a leendőnek vélt anyósába botlott.

- Elnézést! Csókolom! Hogy tetszik lenni?

- Szia! Köszönöm. Éppen indulunk Budapestre. Te kihez jöttél? -kérdezte, és kicsit aggódva nézett Gábor után, aki már továbbindult a konyha felé.

- Én a lányokhoz. – mondta a fiú vidáman, és meg se várta, hogy akar-e még valamit mondani neki a középkorú nő, aki szokatlanul furcsán és aggodalmasan nézett utána. Gábor belépett a konyhába, köszönt Kriszti nővérének és a többi vendégnek, és megkérdezte, merre van a húga.

- A kertben vannak. - És ahogy kimondta, nyílt is a konyhában lévő hátsó ajtó és belépett rajta Kriszti, és a Gábor egyik régi barátjának az öccse, aki alig lehetett egy évvel fiatalabb náluk.

- Te mit keresel itt? – kérdezte a lány, és keményen belemarkolt a mellette álló „Danika” fenekébe.

- Visszahoztad a kazettákat? – és a választ meg se várva tapadt a Dani szájára, és teljes testtel felé fordulva pajzán csókolózásba kezdtek.

Gábor állt egy kicsit, majd állt még egy kicsit kezében a Kriszti nővérének szánt virággal, és úgy érezte, elnyeli a föld...