Nehezen telt el a hét, de nem akartam előbb telefonálni, nehogy türelmetlennek tűnjek. Valahogy szerettem volna minél előbb túl lenni ezen a beöntéses dolgon.
Egy gyenge pillanatomban majdnem visszavonulót fújtam, de azért kitartottam. Nem tudtam elképzelni, vajon mi vár rám. Mi lehet ez a szertartás. Bekapunk pár üveg sört, aztán jól hátba fogjuk egymást veregetni, vagy a másik végletként, néhány marcona alak elevenen fel fog boncolni.
Eszembe jutott, hogy eddig még senkit nem láttam kijönni az épületből. Ez kicsit megrémisztett. Aztán valamelyik nap, egy 20 év körüli, tüskés festett vörös hajú, elég lazán öltözött leányzót láttam kiviharzani a kapun. Először azt gondoltam, hogy valamelyik nővért látom civilben hazamenni, de végül úgy döntöttem, hogy legyen inkább ő egy szerencsés túlélő, aki a jóleső kezelés után hazafelé igyekszik.
A hét leteltével hívtam a számot. Rögtön a sárkány vette fel, és megmondta, mikor lesz a nagy nap. Azt is elújságolta, hogy dupla avatás lesz. Van még egy jelentkező, egy fiatal lány, aki velem együtt fogja elnyerni a tagságot. Elárulta, hogy személy szerint ő ezt kicsit sajnálja, mert így kevesebb időt tudnak majd velünk külön - külön foglalkozni, és nagyon szeretett volna engem alaposabban is megismerni, úgy, ahogyan csak kevesen ismerhetnek. Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy a nő most udvarolni akar, vagy tényleg boncolásról lesz szó.
Nem kellett sokat várni a nagy napra, hiszen már másnap, a megadott időben, ismét ott álltam a kapu előtt. Vettem egy hatalmas lélegzetet, és becsöngettem. Gyorsan végiggondoltam, nálam van - e mindenem, ami kell, aztán megnyugtattam magam, hogy amire itt szükség lesz, azt mindig magamnál hordom. Pénzt is hoztam bőven, nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe kerülni. A szokásos nővér nyitott ajtót, és betessékelt a szokásos szobába, a szokásos íróasztal elé. A sárkány az íróasztal mögött ült, és a türelmemet kérte, mert még meg kellett várnunk valakit. 10 perc múlva betoppant a másik avatandó is. A tüskés vörös ! Igazából nem is lepődtem meg, szinte sejtettem, hogy ő lesz a másik áldozat. Flegmán rágta a gumit, rám ügyet sem vetett. Alá kellett írnunk valami papírt, ami szerint saját akaratunkból jöttünk ide, és vetettük alá magunkat a szertartásnak. Mondta, hogy ez csak egy formaság, de jobb megelőzni a későbbi vitákat. Behívta a két nővért, és mondta nekik, hogy készítsenek minket elő az avatásra. Nekem a szebbik jutott, ő volt az, akit először láttam a kapuban, és vele beszéltem telefonon.
Közben fél szemmel persze sorstársnőmet figyeltem, hogyan válik meg a ruháitól. Meztelenül sokkal jobban mutatott, mint a fura gönceiben. Kicsi de formás cicik, gömbölyű popsi, szép ívű derék, jó lábak. Ha nem lett volna vörös, és nem rágta volna flegmán a gumit, még tetszett is volna. Jó dús szőrzete volt ahol kellett, mindent eltakart. Már éppen azon törte fejét a fütyim, hogy felszívja - e magát egy kis vérrel, amikor szelíden fel lettem szólítva, hogy hajoljak előre, amennyire csak tudok. Ahogy lehajoltam, láttam, hogy az én nővérkém egy fura színű folyadékkal tele hatalmas fecskendővel közelít felém, és ha senki meg nem állítja, az egészet a fenekembe fogja spriccelni. Már éreztem is valami meleg síkos dolgot a hátsómban, de ez még csak az ujja volt, egy majdnem könyékig érő kesztyűbe öltöztetve.
Ezután jött a hideg síkos, ami már valóban a fecskendőhöz tartozott. Közben oldalra néztem, mit csinál a másik páros. A nővér még csak a fecskendő teleszívásánál tartott, a vöröske pedig érdeklődéssel figyelte, hogyan tűnik el bennem a ronda folyadék. Ahogy bejött, rögtön távozni is akart. Gyorsan rájöttem, hogy ha azonnal nem ülök rá a wc - re, egy olyan gyalázatos dolog fog történni, amit már egészen kicsi korom óta nem tettem. Még időben odaértem, és miközben megszabadultam kínjaimtól, ha nem is páholyból, de a wc - n ülve végignézhettem, mit csinál a másik nővér. A vöröske kis terpeszben állva behajolt, így már egészen jól látszott, ami eddig el volt takarva. Neki is először krémes ujjal nyúlt be a nővér, csak azután vezette be a fecskendő csövét. Neki fele akkora adag jutott mint nekem, de ez is elegendőnek bizonyulhatott, mert egyre gyakrabban nézet felém, pontosabban a wc kagyló felé, ami ugyebár foglalt volt. Nagyon jól éreztem én magam a trónusomon. Ha csak egy szóval is kért volna, azonnal átadtam volna a helyet. De ehhez az kellett volna, hogy tudomásul vegye a létezésemet. Ha szól hozzám, elismeri, hogy létezem. De ő mindig csak átnézett rajtam. Én meg nem mozdultam.
Először csak a szemét hunyta le, aztán a gumit rágta egyre lassabban, majd elkezdett vörösödni a feje. Minden erejével küzdött. Már alig volt valami a fecskendőben, amikor a popsijából kezdett a cső mellett szivárogni a folyadék. Mikor a fecskendő kiürült, és a nővér kihúzta, bekövetkezett a robbanás. Nagy ívben spriccelt ki a fenekéből, ami néhány pillanattal ezelőtt még a fecskendőben volt. Csodák csodájára odafordult hozzám, és azt kérdezte: Miért nem engedtél oda te idióta ? A válaszom egyszerű volt: ˝ Nem kérted ! .
Erre mondott valamit, aminek az idézésétől most eltekintenék, elkerülendő, hogy szerény beszámolómat bárki trágársággal vádolhassa.
Megpróbáltatásainknak még korántsem volt vége. Ez csak az első fázis volt. Még más furfangos eszközökkel is rá tudtak bírni minket arra, hogy gyakran használjuk a wc - t. De ezután már felváltva. Amikor aztán a bemenő és a kimenő folyadék nem különbözött, tisztának lettünk nyilvánítva. Már csak a zuhanyozás volt hátra, illetve egy fontos aktus, ugyanis vöröskének leborotválták a szőrzetét. Először kicsit komikus látvány volt a meztelen punci, de nagyon izgató. Valami szesszel dörzsölték be a levágott szőr helyét, ettől a szeméremdombja kipirosodott. Valószínűleg a nyílásba is jutott belőle egy kicsi, mert elég fájdalmas képet vágott a kopasz punci tulajdonosa, és a nővérke nagy buzgón törölgette a kis rózsaszín partokkal övezett nyílás belsejét. Mi is kaptunk egy - egy fehér köpenyt, és már készen is álltunk az avatásunkra.
