A fiú hitetlenkedve olvasta végig a szöveget. Nem lehet igaz, gondolta, hogy ennyire be van szabályozva Ági minden napja. Az lehetetlen, hogy pontosan, órára, percre betartsa ezt! Hogy így elfogad minden büntetést és még meg is köszöni! Aztán visszaemlékezett a tegnapi délutánra, amikor Ági szó nélkül engedelmeskedett és hagyta, hogy elverjék és megköszönte a verést. A fiú nem tudta elképzelni, hogy így éljen. Nem, az anyukája nem kívánhatja tőle! Ő már felnőtt, nagykorú férfi, egyetemista és nem lehet ilyen ovis gyerekhez illően szabályozni az életét! Ha megjön az anyja, ő megmondja neki, hogy vigye haza és ne hagyja, hogy ez a perverz pasi meg a lánya itt kínozzák őt!
A fiú dühösen az asztalra dobta a papírt és felállt. A mozdulattól a seggébe nyilallt a fájdalom, de most nem törődött vele. Dühösen mondta a lánynak:
- Én ezt nem csinálom tovább! Azonnal engedj ki! És add vissza a ruháimat!
