Rozi egyik este a leveleket válogatta az emeleten munka után. Az egyik levél a régi iskolájából jött. Jópár év eltelt azóta, hogy Rozi végzett a Beechwood Akadémián. Ez egy nagyon szigorú magángimnázium volt, úgyhogy a levél felkeltette a lány kíváncsiságát. Feltépte a borítékot: egy meghívó volt benne: az iskola öregdiákjai találkozót szerveztek az intézmény századik születésnapja alkalmából. A meghívás a régi diákoknak és a partnerüknek is szólt. És az állt benne, hogy a diákok a régi egyenruhájukban jöjjenek (ha még megvan), hogy bemutassák, ez az évek során hogyan változott.

Rozi biztos volt benne, hogy még megvan a régi iskolai nyakkendője, és biztos volt benne, hogy tud szerezni egy olyan rövid, fekete szoknyát, amilyet régen az iskolában hordania kellett. Ehhez kellett még egy egyszerű, fehér blúz és egy pár fehér térdzokni.

Aznap este vacsora közben Rozi mesélt Tóni bának a levélről, és hogy hogyan alkotná újra az egyenruhát. Tóni bá lelkesen fogadta az ötletet, és megkérte Rozi-t, hogy próbálja fel előtte az egyenruhát, hogy lássák, milyen lesz. Miközben Tóni bá eltakarította a vacsora nyomait, Rozi felment az emeletre, hogy megkeresse az iskolai nyakkendőjét. Egy kis gardróbbéli turkálás után Rozi minden kelléket megtalált ahhoz, hogy a Beechwood Akadémia diákjává változhasson át. Meglepetten látta a tükörben, hogy a rövid szoknya és az iskolai nyakkendő milyen fiatallá varázsolta. Huszonötéves kora ellenére úgy nézett ki, mint egy tizennyolc éves gimis lány. Egy fehér zoknival és egy lapos cipővel az átalakulás már teljes volt, és behívta Tóni bát, hogy lássa a hatást. folytatás ide kattintva....