Egyik vasárnap apu korra reggel bejött a szobámba (olyan 11 óra lehetett) ez akkor nekem annak tűnt hisz az szombati buli vasárnap reggelig tartott. Szóval bejött és leült a fotelba, és azt mondta.
– Baj van.
– Tessék? – kérdeztem, hisz alig láttam ki a fejemből az álmosság miatt.
– A nagyival. Le kellene utazni, és ott lenni nála, addig míg orvoshoz jár.
– Komoly a baj? – kérdeztem.
– Annyira nem, de ne akarom, hogy minden reggel utaznia kelljen busszal, a kezelésre.
Úgy gondoltuk, hogy lemennél, és az autóddal te hordanád reggelente az orvoshoz, és még az egész napod szabad lenne.
– Persze. – vágtam rá automatikusan.
A nagyiról annyit, hogy 63 éves és özvegy, a nagyapa tiszteletes volt, 71 évesen hunyt el több mit 3 éve. Az igazat megvallva gyerekoromba nem igazán szerettem lejárni hozzájuk vidékre. Egy kis kősségben éltek, de nem ezért, hanem a nagyapa elég vaskalapos volt minden téren.
Elmentem lezuhanyozni, és akkor eszembe jutott, hogy lassan már egy éve nem láttam a nagyit. Összeszedtem a cuccaim, és kocsiba pattantam Kb. két órai autózás után meg érkeztem. Egy kertes házba lakot a nagyi, szép ápolt udvar szóval jó kis kégli. Mikor egyet dudáltam a nagyi azonnal kijött, gyors meg puszilta mind két arc felem és közben magához ölelt.
– De jó, hogy itt vagy! – mondta. Mikor bementem a lakásba, akkor már az ebéd készen volt.
– Gyere és ülj le! – mondta. Mindjárt eszünk!
Leültem a konyhában, egy székre. Hitelen a nagyi meg teríttet, és közben jött, ment, és akkor megnéztem jobbam, úgy férfi szemmel. 160- 165 cm lehet, nos nem mondhatnám, hogy sovány, de azt sem, hogy kövér olyan jó súlyban volt. A haja már erősen őszült de nem teljesen a szemöldökét csak nagyon enyhén szedte a szeme valami gyönyörű kék volt, a szája keskeny, de tökéletesen illet az arcához.

tovább olvasom