- Hoztam neked kávét!
Emma kizökkent vasárnap reggeli lustálkodásából a hang hallatán.
- Paul? Egy pillanat... nem vagyok felöltözve.
- Igyekezz! Égeti a kezemet.
A nő blúza és nadrágja a szoba túloldalán levő széken volt, ahova előző este ledobta őket. ?Egye fene... ? gondolta Emma. Feljebb húzta a paplanját, hogy eltakarja vele a kebleit és kikiáltott:
- Gyere be!
Az ajtó kitárult és friss kávé illata töltötte be a szobát. Paul besietett és a bögrét az ágy melletti asztalkára tette. Rövid fürdőköpeny volt rajta, amilyet a tengerpartokon szoktak viselni. Emma első alkalommal vehette szemügyre a lábait. Enyhén izmosak, formásak és szőrtelenek voltak. Arra gondolt hogy akadna olyan barátnője aki egy alkeszt is leszopna ilyen lábakért.
- Hoztam hozzá kekszet is. - mondta Paul és egy szalvétát tett a bögre mellé.
- Köszönöm! Kedves vagy.
- Rick elment.
- Ha vasárnap reggel, akkor golf. Mindig ezt csinálja.
Paul felegyenesedett és elmosolyodva azt mondta:
- Mindig ilyen jól nézel ki reggel? Gyönyörű vagy!
- Kit akarsz átverni? Olyan vagyok mint egy nyavalyás eszkimó.
A nőt kerek arca és rövidre nyírt haja mindig egy jégkunyhólakóra emlékeztette amikor tükörbe nézett, de csinos volt, ha nem is kimondott szépség.
- A szépség belülről jön. - jelentette ki Paul.
Emma tudatában volt annak hogy a társalgás szokatlan kanyart kezd venni, hiszen a férje öccséről volt szó. Paul pár hétre hozzájuk költözött amíg beiratkozik a helyi egyetemre és szállást keres magának. A fiú körülnézett a szobában és sóhajtva folytatta:
- Rick-nek minden összejött. Szerencsés.
Az idősebb testvér árnyékában élés mindig probléma volt számára. Paul viszonylag későn született, nyilvánvalóan ?óvatlanságból? és az anyja kompenzálásként túlárasztotta szeretetével. Legalábbis Emma így vélte, de saját gyerek hiányában bölcsen megtartotta a véleményét magának.
- Paul... még fiatal vagy. Rick-nek tizenöt év előnye van. Ő is egyetemre ment és csak azután jött a munka, a ház, a kocsi és a csónak.
- És te.
Emma-t újra elfogta a furcsa érzés. A fiú átnézett a szoba túloldalára, ahol a szék karfájáról lógott a piros bugyija. Ha kétségei lettek volna felöltözöttségének mértékéről, akkor most megkapta a választ. Paul visszafordult a ágyban párnájának támaszkodva ülő nőhöz és megkérdezte:
- Milyen vagyok hozzá képest?
- Ez nem fair kérdés. - mondta Emma kitérően.
- Ugyan már... ez egy egyszerű kérdés.
Emma észrevette hogy a fiú becsukta maga mögött a szoba ajtaját. A jelek szerint eleve többre készült mint kávé hozása. Nagy levegőt vett hogy megnyugtassa magát és azt mondta:
- Jól van na... hát... a nyilvánvalók: Rick nyers és vad, te gyengéd vagy. Ő sportol, te gitározol. Ő nagy darab és fekete, de karcsúbb vagy és világosabb hajú.
A fiú arca elfelhősödött és Emma tudta hogy nem ezt akarta hallani. Folytatta:
- Rick... sok nővel volt... És te?
Paul vörösödni kezdett és a nő elégedett volt. Szándékosan dobta be ezt a kínos kérdést, remélve hogy a fiú elég kényelmetlenül érzi majd magát és távozik. Paul hirtelen kesernyés mosolyt vetett rá és azt mondta:
- Én még senkivel sem voltam.
- Micsoda? Tizennyolc vagy és még nem feküdtél le egy lánnyal sem? - Emma nem tudta elrejteni a meglepetését.
- Soha.
- De tizen...
- Ezen a téren hogy állok hozzá képest?
A nő lélegzete elakadt amikor meglátta hogy a fiú a köpenye nyílásához nyúl. A fiú félrehúzta a textilt és felfedte magát. Emma tekintete a hosszú, ernyedt hímvesszőre esett.
- Paul! Ez rossz ötlet! - kiáltotta, de a fiú már lerázta a válláról a fürdőköpenyt és hagyta hogy a földre csússzon.
Emma levegő után kapott, de tétovázás fogta el amikor meglátta a gyönyörű testet. Karcsú végtagok, lágy vonalak... majdhogynem lányos. A fiú közelebb lépett és hímvesszője finoman meglendült.
- Nos?
- Te kedvesen elragadó vagy... Rick nem.
A fiú az ágy mellé lépett. Emma még mindig tétova volt, de nem érezte magát fenyegetve. Paul megfogta a kezét és elemelte a keblétől. A paplan kicsit lejjebb csúszott és kivillant a mellbimbója.
